Visszatértem az én Dél-Amerikámba

még akkor is, ha csak Közép-:

Guatemalába, találomra

in húztam ki a gondolataim közül

hogy rezeteljek

hogy gondolkodós sziklára üljek

hogy előkotorjam személyiségem

régi kacatjait.

Az esőerdő árvízében

találtam vén idiótát

és vihogó alszemélyeket.

Hiába voltak ismerősök,

szerettem volna, ha valami más születik,

komolyabb.

Sebtapaszokkal összetartott életemet

cipeltem félve a szegények között

és hihetlenül szép

vidékeken,

turistaként megint a saját életemben.

És bár minden ugyanolyan, mint máshol, a McDonalds például,

közben furcsán idegenül.

Néhány napot töltöttem az Atitlan-tó mellett

nagy kigúvadt szemekkel csodálkozva

villantóztam pótszívre,

új árnyékokra, fényre.